Pet Shop Boys - Hotspot
Avagy az öregfiúk még mindig tudják, hogyan kell csinálni.
2020. január 24-én jelent meg a Pet Shop Boys 14. stúdióalbuma, Hotspot címmel a szokásos stream oldalakon, CD-n, Vinylen, sőt, még kazettán is. Tehát még elég friss ahhoz, hogy újdonságnak lehessen bemutatni, de már nem olyan forró. Mint frissen sült kenyér, ami már eléggé kihűlt hogy bármikor fogyasszunk belőle.
A fiúk zenéjére akkor kattantam rá igazán, amikor 2018-ban felléptek egy fullos headline show-val a SZINen. Persze azért ismertem őket korábban is, főleg legnagyobb slágereiket, az új slágereiket kevésbé vagy inkább nem. De a koncert annyira ütős volt, hogy másnaptól az összes Pet Shop Boys szám landolt a lejátszási listámon. Nem sokkal később pedig beszereztem életem első lemezét, ami szintén Pet Shop Boys volt, ezután már csak lejátszó kellett hozzá.
No, visszatérve a Hotspot-ra, az album zöme Berlinben íródott és került felvételre a Hansa stúdióban, a Burning the heather c. dalt pedig Londonban vették fel, a dalok producere pedig Stuart Price, aki dolgozott már együtt Dua Lipával, Madonnával és többek között a The Killersszel is.
10 dal kapott helyet a lemezen, javarészt különböznek egymástól, de ami a leginkább összekapcsolja őket, az a központi ködösség, ahogy az a borító is tükrözi.
Ebbe a ködbe, homályba lettek becsomagolva energikus dance elemek, melyet rögtön az első dallal, a Will-O-the-Wisp-pel megkapunk, majd könnyed melankóliába térünk át, de csak egy dal erejéig, aztán ismét erőre kap a szintipop hangzás.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A sorban a Hotspot első beharangozója következik, melyben közreműködik Olly Alexander a Years and Years-ből. A Dreamland pedig egy reményvágy egy olyan világra, ahol határok nélkül örülhetünk egymásnak és szerethetjük egymást. Ehhez kapcsolódóan, idén indult volna útjára az albumot népszerűsítő turné, amely a Dreamworld címet kapta. Sajnos Magyarország nem szerepel eddig az állomások között, de hátha helyet kap a vírus által újratervezni kényszerült turnéban. Ha mégsem, akkor többek között 2021. május 18-án Bécsben, június 8-án pedig Prágában fognak fellépni.
A Dreamland és a rá jellemző dreampop után maradva a keserédes vágyakozás vonalán, ismét a homály és a sejtelmesség kerül előtérbe, a Hoping for a miracle felfogható egy életösszegzésnek, boncolgatva, milyen világra vágyunk igazán.
Érdekesség, az I don't wanna c. dalhoz készült szövegvideót maga Neil Tennant rajzolta. A dal pedig egy introvertált srácot ír le, aki kezdetben elzárkózik a péntek esti buli ötletétől.
Az album kakukktojása a Monkey Business, amely a 60-as évek funky hangulatát igyekszik elhozni, stílusában, hangulatában. A dalhoz készült klip is ezt hivatott bemutatni.
Sok-sok ködös idő és sötét után az Only the dark felemelő hullámai üzenik nekünk, ne féljünk sötéttől, hisz csak a sötét tudja megmutatni nekünk igazán a csillagokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Még mielőtt eljönne a happy end, leülünk egy bárba, meghallgatunk egy sztorit, mennyire rosszul esik a lírai énnek, hogy a pultos nem nézi jó szemmel őt a bárban, így aztán csak ezt kéri: Give me a drink/ and I'll be gone.
Végül a happy end. A Wedding in Berlin lehetne mindenki következő bevonuló - kivonuló zenéje az esküvőjéhez, kortól, nemtől függetlenül. Felix Mendelssohn Wedding March szerzeményét - mondjuk ki - turbózták fel, és ez a feltuningolt esküvői "himnusz" feloldhat minden frusztrációt, ami a nagy nap előtt bármilyen okból felmerült, hiszen ahogy a szöveg is leírja: ma haladéktalanul összeházasodunk, mert szeretjük egymást, nem számít milyenek vagyunk. Ennyi, több nem is kell. Most pedig jöhet a buli. A dalban pedig a Berlini Dóm harangjai szólalnak meg, ugyancsak, ahogy a Happy people-ben.
Kétség kívül vannak olyan dalok a lemezen, amely mindig visszarepít engem is Berlinbe, ahogy egy S-Bahnon utazom, átszelve a várost, aztán a Spree folyó partján sétálok az Alexanderplatzra.
Korábban említésre került, hogy az album majdnem teljes egészét Berlinben vették fel. Aki már járt a városban felismerheti, de Chris Lowe is elmondta a BBC Radio 2 interjújában, hogy az U-Bahn hangjait, állomásjelzéseit ő vette fel telefonra, valamint a harangokat is, mondván, hogy ezeket egész jól be lehet illeszteni majd 1-1 dalba.
És, hogy mennyire jó lett? A brit lemezeladásokban 3.helyen debütált, ugyanilyen sikere volt Németországban és Spanyolországban is. Itthon, a MAHASZ Album Top 40-es listáján a 35. helyre kúszott fel.
Az album dalai közül elsőként a Dreamland került a rádiók játszási listáira, ezt követte a Burning the heather, a Monkes business majd április 24-én jelent meg az I don't wanna kislemezként is.
Sajnos itthon valamiért elkerülte a rádiókat, pedig ahogy a britek jellemzik: olyan sikeres lett ez az album, mint pályájuk elején, és valóban, soha nem ragadtak meg egy bizonyos korszaknál, haladtak velük, formálták és ezt nem csak a Years and Years-es kollaboráció bizonyítja. Ezért is érdekes színfoltja lehetne a hazai palettának.
